Évente minimum egyszer, a vadludak november végi látogatása során általában  én is odahúzok Tatára, egy délután erejéig, bár sosem akkor megyek, amikor a hivatalos Tatai Vadlúd Sokadalom című rendezvény folyik, -ami általában hétvégére szokott esni - mert nem szeretem a tömeget. Nils Holgersson barátai általában ilyentájt szoktak elkezdeni fázni annyira ott fenn skandináviai és a többi észak-európai tundrán,  hogy a kupaktanács úgy dönt, kicsit lejjebb húzódnak és a tatai Öreg tó, amit addigra már lecsapolnak annyira, hogy kellemesen sekély vizű legyen, pont ideális választás a célra. Úgyhogy jönnek is a ludak, rengetegen, és ha szerencsénk van,  még világosban megpillanthatjuk őket. Lenyűgöző látvány tud lenni a rengeteg madár. Az esemény facebook oldalán remek fotókat találunk a több mint tizennyolcezer madárról, akik idén érkeztek a tóhoz.

De nem csak a vadludak találnak kellemes átmeneti szállásra az Öreg-tónál, hanem számos más rezidens madár is éli itt az életét: vadkacsák, sirályok, varjak, gémek, stb., akik  szinte hemzsegnek ebben a nagyon gazdag ökoszisztémában.

A vadludak nappal a környező meződazdasági területeken dézsmálják a vetést és  többnyire alkonyatkor érkeznek, hogy ott éjszakázzanak a sekély vízben. Impozáns látvány- és hanghatás is- amikor megérkeznek tömegével, jellegzetes V alakban, bár szerencse is kell hozzá, hogy megpillanthassuk őket, mivel  gyakran megesik, hogy csak jóval napnyugta után, szürkületkor érkeznek, amikor már nem sokat láthatunk belőlük.

Idén és tavaly pont így jártunk, így vadlúd sokadalom helyett csupán varjú-sokadalmat és pár vadkacsát sikerül fotózni, de ezért  a látványért megérte egy kört tenni a tó körül.

                                              (Ez itt a tatai gimnázium épülete- elég jó helyen van.)

     Szóval aki teheti,  annak irány Tata és az Öreg -tó: remek kiránduló-program  lehet télen is!